A kockázatelemzés első lépése az összes létező kockázat azonosítása. Ezután meg kell állapítani, hogy az egyes azonosított kockázatoknál szükség van-e a kockázat csökkentésére. Amennyiben igen, a kockázatcsökkentést számszerűsíteni kell kockázatelemzési módszerekkel, amelynek eredményeke a SIL követelmény.
Az alacsony SIL-követelmény (SIL 1) azt jelenti, hogy csak viszonylag alacsony kockázatcsökkentés szükséges, míg a magasabb SIL érték (például SIL 3) jelentősebb kockázatcsökkentést igényel.
A kockázatok azonosítására és a szükséges kockázatcsökkentés számszerűsítésére számos, általában szoftverrel támogatott eljárás áll rendelkezésre. A kockázatok azonosítása gyakran a „Veszély- és működőképesség-vizsgálat” (Hazard and Operability Study, röviden HAZOP elemzés) elvégzésével együtt történik. A szükséges kockázatcsökkentésszámszerűsítéséhez (SIL-értékeléshez) alkalmazott általános módszerek közé tartozik a kockázatgörbe, a LOPA-elemzés (Layer of Protection Analysis – védelmi rétegek elemzése) és a kockázati mátrix.