Az induktív érzékelők továbbra is az első választást jelentik a fémtárgyak érzékelésekor. Azonban a hagyományos induktív közelítésérzékelőknek van egy közös tulajdonságuk: ha a csillapítóelem távolsága növekszik, az érzékelő egyre érzékenyebbé válik az érzékelőtárgyra, a berendezést körülvevő fém pedig befolyásolja a kapcsolási távolságot. A Pepperl+Fuchs aktív árnyékolási technológiája megoldja ezt a problémát. A VariKont sorozatba elsőként beépített új technológia nagy kapcsolási távolságokat tesz lehetővé – a telepítési körülményektől függetlenül. Ez leegyszerűsíti a berendezéstervezést, továbbá időt és pénzt takarít meg!
A telepítési körülmények és a környező anyagok befolyásolhatják a közelítésérzékelő elektromágneses terét. Az érzékelőt eleve csillapítja a berendezés, ezáltal megváltoztatja a kapcsolási távolságot – és ezzel együtt a mérési eredményt. Ezen külső tényezők kompenzálására a Pepperl+Fuchs új technológiát fejlesztett ki, és elsőként építette be a VariKont sorozatba. Az aktív árnyékolási technológiával ellátott induktív érzékelők aktívan érzékelik a telepítési helyzetet, és a telepítési körülményektől, valamint a környező anyagtól függetlenül állandó kapcsolási távolságot biztosítanak. Az eszközök nagy, süllyesztett szerelés esetén 30 mm-es, nem süllyesztett szerelés esetén pedig 50 mm-es kapcsolási távolsággal rendelkező változatokban érhetők el. Mindkét típus könnyedén telepíthető, és nagy távolságokat tesz lehetővé az érzékelő tárgyhoz képest. Állítható érzékelőfejüksarkon lévő LED-ekkel van felszerelve, amelyek bármilyen távolságból láthatók. Ennek köszönhetően az állapotellenőrzések minden szögből, a telepítési körülményektől függetlenül elvégezhetők.
A nagy kapcsolási távolságok fenntartása érdekében a VariKont és a VariKont L2 érzékelőkbe egy további tekercset építettek be. A hagyományos induktív közelítésérzékelőkhöz hasonlóan az elsődleges tekercs a csillapítóelem érzékeléséért felelős. Eközben az új másodlagos tekercs méri az érzékelési környezetet, beleértve a telepítési körülményeket és a környező anyagokat. A kapott információkat a rendszer a környezeti hatások kompenzálására használja fel. Ez leegyszerűsíti a rendszertervezést és optimalizálja a mechanikai tűrések használatát.