Egy hagyományos kábelezésű rendszerben egy meghibásodott érzékelő megtalálása igen nehéz. A gépeket általában hosszabb időre le kell állítani, amíg a hiba oka feltárásra nem kerül.
Egy modern rendszerben, például egy AS-Interfész rendszerben a speciális integrált áramkörök bizonyos fokú „intelligenciával” ruházzák fel az érzékelőket, kibővítve funkcióikat. Ezek az induktív érzékelők képesek mind önmaguk, mind a tápkábeleik felügyeletére, valamint egy magasabb szintű egységgel, például egy PLC-vel történő adatcserére.
A gyakorlatban az induktív érzékelők úgy kerülnek elhelyezésre, hogy a működtetőelem és az aktív felület közötti távolság körülbelül a névleges működési távolság 50 %-a (sn). A megadott működési távolságon belül a kapcsoló megfelelő működése biztosított (sa) = (0–0.81) • sn. Ha a működtetőelem sa távolságon belül található és a tényleges működési távolság sr, akkor a rendszer egy hibajelzési bitet (1. adatbit) állít be, így a hibás beállítás a meghibásodás bekövetkezte előtt azonosítható.
Az 1. adatbit értéke alapesetben „1”, amely „normál állapotot” jelent. Ha rendszer hibajelzési bitet állít be, ennek az adatbitnek az értéke „0” lesz. Ez az érték mindaddig változatlan marad, amíg az induktív érzékelő teljes mértékben nem kerül csillapításra vagy a cél sa távolságon belülre kerül, majd eltávolodik onnan, azaz sr + hiszterézis.
Induktív AS-Interfész érzékelőink a következő kialakításokban érhetők el:
Hengeres
Kocka
Helyzetérzékelők