Működési elv

Az IO-Link három átviteli sebességet határoz meg – COM1, COM2 és COM3 –, amelyek 4,8 ill. 38,4-től 230,4 kbt/s-ig terjednek. Ez azt jelenti, hogy az átviteli sebesség az eszköz adatmennyiségétől függően változhat. Az IO-Link eszközök többsége 38,4 kbit/s átviteli sebességgel (COM2) működtethető.

A kommunikáció úgy jön létre, hogy a master először küld egy ébresztő eseményt az IO-Link eszköz számára. Az eszköz felismeri a jelzést, és megvárja az első üzenetet. A master ezután mindhárom átviteli sebességen elküld egy fix startüzenetet; a válasz azzal a sebességgel érkezik, amelyiket az adott eszköz támogatja. Ez határozza meg a kommunikáció legalacsonyabb szintjét.

A master ezután további kommunikációs paramétereket olvas le az eszközről; ezeket a gyártó és az eszköz azonosítója követi. A master tehát tartalmazza az összes információt, amely a következő lépések során szükséges üzenetformátum meghatározásához szükséges. A validálás során az adott porthoz tartozó gyártó- és eszközazonosítót a várt eszköz csatlakozási állapotával együtt lehet ellenőrizni.

The devices offer a wide range of functions with associated setting options and status information because of their communication capability. The IODD—short for IO device description— format was defined as a standard description language to simplify operation and display data and information in a user-friendly format. This description features the following information:

• Communication properties
• Supported product versions
• Parameter structure and value ranges
• Structure and content of process data
• Possible events
• Definition of user interface and menu structure
• Multilingual support for all parameters

Each IO-Link device has its own IODD that can be interpreted and displayed on all IO-Link-enabled system environments. This way, all IO-Link devices can be operated independently of the system.

Ahhoz, hogy az IO-Link eszközök integrációja a lehető legkönnyebb maradjon a végfelhasználók számára, biztosítani kell a vezérlőrendszer számára az eszközökhöz való szabványosított programhozzáférést.
Ezt a problémát az IO-Link eszközprofilok bevezetésével oldották meg. Ezek határozzák meg ugyanis, hogy egy adott IO-Link eszközön belül hol található meg egy bizonyos paraméterre/folyamatra vonatkozó érték. Az eszközprofilokban szerepel az adatstruktúra, adattartalom, valamint az alapvető funkciókra vonatkozó információk. Nincsenek tehát többé különböző adatképek, és arra sem kell ezentúl időt szánni, hogy megismerkedjünk a különféle paraméterstruktúrákkal.

Az IO-Link jelenlegi eszközprofiljai a „Smart Sensor Profile” nevet viselik. Az érzékelőprofilokat – elterjedtségükből adódóan – a legutóbbi bővülés során az alábbi, gyártófüggetlen kategóriákba sorolták:

• Fix kapcsolóérzékelők (FSS)
• Állítható kapcsolóérzékelők (AdSS)
• Digitális mérőérzékelők (DMS)

A Smart Sensor profilok lehetővé teszik az IO-Link eszközök gyártófüggetlen beazonosítását, paraméterezését és diagnosztikáját. Még a vezérlőrendszer integrációja, betanulás és az eszközök pótlása is lényegesen kevesebb erőfeszítéssel jár – a határtalan rugalmasságról nem is beszélve.