A kapcsoló érzékelők kimeneti logikája

A kapcsoló érzékelők bináris kimeneti logikával rendelkeznek. A kimenet csak a két „aktív” és „inaktív” vagy „be” és „ki” állapotot ismeri. A kapcsolóelem funkció meghatározza, hogy egy közelítésérzékelő zárja-e vagy nyitja-e a kimenetet, amikor az objektumot érzékeli, vagy hogy szabadon kiválasztható-e a kívánt célnak megfelelően.

Alaphelyzetben nyitott érintkező (alaphelyzetben nyitott – az inaktív kapcsoló állapota)

A közelítésérzékelő elektronikus kapcsolóelem funkciója: kapcsolási kimeneti logika. Ha a kapcsolási feltétel teljesül (pl. a közelítésérzékelő érzékeli az objektumot a kapcsolási tartományban), a kimenet zárva van, azaz az áram szabadon folyik. Üresjáratban a kimenet nyitott, azaz nincs áram.

Alaphelyzetben zárt érintkező (alaphelyzetben zárt – az inaktív kapcsoló állapota)

A közelítésérzékelő elektronikus kapcsolóelem funkciója: kapcsolási kimeneti logika. Ha a kapcsolási feltétel teljesül (pl. a közelítésérzékelő érzékeli az objektumot a kapcsolási tartományban), a kimenet nyitva van, azaz nincs áram. Üresjáratban a kimenet zárt, azaz az áram szabadon folyik.

Kiegészítő

A közelítésérzékelő elektronikus kapcsolóelem funkciója. A kiegészítő közelítésérzékelő két beépített kapcsolási kimeneti szakaszból áll: az egyik „alaphelyzetben nyitott” kimeneti típusként, a másik pedig „alaphelyzetben zárt” kimeneti típusként van kialakítva.

A kiegészítő érzékelők a különböző érzékelőtípusok csökkentésére használhatók, ezáltal csökkentve a tárolási követelményeket. A kapcsolási kimeneti szakaszok kiegészítő kialakítását többnyire diagnosztikai célokra használják. Az érzékelő megfelelő kimeneti viselkedése csak akkor lehetséges, ha a két kapcsolókimenet ellentétes állapotú. Azonos állapotuk hibát jelez, pl. a vezetékszakadást vagy rövidzárlatot.

Váltóérintkező

A reléérintkező egység fizikai kapcsolóelem funkciója.

Példa: A reléérintkező egység kikapcsolt állapotban csatlakoztatható az alaphelyzetben zárt érintkezőhöz. A relé bekapcsolásával a reléérintkező egység az alaphelyzetben nyitott érintkezőhöz csatlakozik. A reléérintkezők alaphelyzetben feszültségmentes érintkezők. Ezért az érzékelő áramköre és a terhelési áramkör között galvanikus szigetelés található.

A váltóérintkező számára a relékapcsolók elektromechanikus érintkezésként vagy elektronikus kapcsolóként is tervezhetők. Az elektromechanikus érintkezők nagy áramterhelhetőséget kínálnak, ám a mozgó tömegek tehetetlensége miatt a kapcsolási frekvencia néhány hertzre korlátozódik. Az elektronikus érintkezőkkel rendelkező váltóérintkezők áramfelvétele hasonló a többi elektronikus kapcsolási kimeneti fázishoz, ennek megfelelően magas kapcsolási frekvencia jellemzi. A legfontosabb funkció – a feszültségmentes működés – megmarad.

Az EN 60947-5-2 szabvány szerint az ismétlési pontosság a tényleges működési távolság (sr) eltérési értéke meghatározott körülmények között. Az érték az egymást követő kapcsolási események kapcsolási pontjának pontosságát határozza meg nyolc óra alatt +23 °C ± 5 °C környezeti hőmérsékleten és állandó üzemi feszültség mellett.

Az EN 60947-5-2 szabvány szerint a hiszterézis (H) a bekapcsolási pont (amikor a csillapítóelem megközelíti a közelítésérzékelőt) és a kikapcsolási pont (amikor az eltávolodik a közelítésérzékelőtől) közötti távolság. A kapcsolási hiszterézis az sr effektív működési távolsághoz viszonyítva van megadva. Ezt az sr távolságot +23 °C ± 5 °C környezeti hőmérsékleten és a névleges üzemi feszültségen mérik.

H < 0,2 * s_r

A Pepperl+Fuchs közelítésérzékelői jellemzően 5%-os hiszterézissel rendelkeznek.