A mérőérzékelők esetében a mérési tartományok kiválasztása és a mérési eredmények típusa kulcsszerepet játszik. A mérőérzékelők analóg kimeneti logikával rendelkeznek. A csillapítóelem távolságától függően az érzékelő analóg kimenete csúszóáram vagy feszültségértéket hoz létre. A tipikus analóg kimenetek olyan áramkimenetek, amelyek értéktartománya 4 mA – 20 mA vagy 0 V és 10 V közötti feszültségkimenet.
Az induktív analóg érzékelők eredendően nemlineáris jelleggörbével rendelkeznek. Egy alkalmazáshoz gyakran lineáris kimeneti jelre van szükség. A linearizálás programozható logikai vezérlővel (PLC) végezhető integrált polinomok használatával. Az ilyen jelátalakítás különösen hasznos a következő esetekben:
A mikrovezérlők érzékelőtechnológiában való használata azt jelenti, hogy az érzékelők képesek belsőleg elvégezni a kimeneti jelleggörbe linearizálását.
Az analóg érzékelők esetén a felbontás fontos szerepet játszik a jelkimeneten. Ez a legkisebb változás az érzékelő és a tárgy közötti távolságban, amelyet az érzékelő észlelhet és mérhető jelváltozásként ábrázolhat. Különböző típusú felbontások lehetségesek.
Dinamikus felbontásra van szükség, ha gyors mérésekre vagy nagy mintavételi gyakoriságú mérésekre van szükség. Ez a metrológia magas szintű mérési zajt eredményez, ami veszélyezteti a jelfeldolgozást. A mérési zaj nem szűrhető, vagy csak korlátozott mértékben szűrhető az információs jel befolyásolása nélkül.
A statikus felbontás a tárgyak lassú mozgása vagy alacsony mintavételi sebesség esetén használható. Ezzel a metrológiával kiszűrhető a magas szintű mérési zaj. A folyamat nincs hatással a vivőjelre. Ennek köszönhetően a dinamikus méréshez képest jelentős mértékben növelhető a felbontás.
A szűrő paraméterei a Pepperl+Fuchs induktív analóg érzékelői esetén igény szerint módosíthatók. Ha a felhasználók egy statikusabb alkalmazást szeretnének használni, aktiválhatnak egy szűrőt a programozható logikai vezérlő (PLC) analóg bemenetének megfelelő paramétereivel. Az EN 60947-5-2 szabvány szerint az ismétlési pontosság a tényleges hatótávolság (sr) a megadott feltételek mellett. Az érték az egymást követő mérések kapcsolási pontjának pontosságát határozza meg nyolc óra alatt +23 °C ± 5 °C környezeti hőmérsékleten és állandó üzemi feszültség mellett.
Az EN 60947-5-2 szabvány szerint a reakcióidő az az idő, amely a közelítésérzékelő reakcióidejéhez szükséges, miután a csillapítóelem belépett az érzékelési tartományba vagy elhagyta azt. Az analóg érzékelőkre alkalmazott válaszidő az az idő, amely a távolság hirtelen változása és az új távolságérték analóg kimeneten történő megjelenítése között telik el a különbség értékének 10%-a és a különbség értékének 90%-a között.
A linearitás a kimeneti jel egyenes vonaltól való eltérését határozza meg. Ez a mérési tartomány végének („teljes skála”) százalékos értékében van kifejezve. Olyan alkalmazásoknál, ahol a kijelölt linearitás nem elegendő, lehetőség van polinomok használatára az érzékelő jelleggörbéjének matematikai linearizálására a programozható logikai vezérlőben (PLC).