Fizikailag az érzékelő alapáramkörei alapvetően 2, 3 vagy 4 vezetékkel építhetők ki. Az érzékelők összekapcsolásakor néhány alapvető információt figyelembe kell venni.
A mágnesestér-érzékelők más mechanikus vagy elektronikus kapcsolókkal párhuzamosan csatlakoztathatók. A következőket kell figyelembe venni.
Háromvezetékes érzékelők
Elvileg a háromvezetékes technológiájú mágnesestér-érzékelők a mechanikus kapcsolókkal vagy más érzékelőkimenetekkel párhuzamosan csatlakoztathatók. Az egyik kivételt a push/pull kimenettel rendelkező érzékelők jelentik. Az ilyen típusú érzékelő nem csatlakoztatható párhuzamosan sem érzékelőkhöz, sem mechanikus kapcsolókhoz.
Háromvezetékes érzékelők
A háromvezetékes érzékelők soros csatlakoztatása esetén az egyes érzékelők készenléti késleltetése miatt a reakcióidő megnő. Emellett a hátsó érzékelők tápfeszültsége a háromvezetékes érzékelők sorba kapcsolásakor, az érzékelő kimeneti fázisaiban bekövetkező feszöltségesés miatt mindig alacsonyabb. Egyetlen háromvezetékes érzékelő egy vagy több mechanikus érintkezővel való soros csatlakoztatása nem okoz problémát.
Megjegyzés: Javasoljuk, hogy a mágnesesmező-érzékelők ne legyenek sorba kötve. A több érzékelő logikai modulokkal történő összekapcsolása a kiszámítható viselkedés és a megbízható működés szempontjából előnyösebb.
A kétvezetékes érzékelők nem rendelkeznek elkülönített csatlakozókkal a terhelési áramkörhöz és a feszültségellátáshoz. A kétvezetékes NAMUR érzékelőket egy erre a célra tervezett szigetelt kapcsolóerősítőn keresztül kell működtetni. A mágnesesen működtetett Reed kapcsolók elektromechanikus kapcsolók, és a csatlakoztatott terheléssel sorosan kapcsoltak. A Reed kapcsolók sorosan vagy párhuzamosan, korlátozások nélkül csatlakoztathatók.
A 3 vezetékes érzékelők tápellátók („PNP” típus) vagy süllyedők („NPN” típus), külön csatlakozókkal a tápellátáshoz és a kimenethez.
A négyvezetékes érzékelők az „E” érzékelőtípus (~háromvezetékes) közelítésérzékelői. Egy alaphelyzetben nyitott (NO) és egy alaphelyzetben zárt (NC) érintkezőjük van. Ezen érzékelők használatával minimálisra csökkenthető az érzékelőváltozatok száma, így csökkenthetők a tárolási költségek. A négyvezetékes érzékelőket gyakran használják arra, hogy diagnosztikai célból a folyton eltérő kimeneti állapotokról olyan kiegészítő információkat szerezzenek, mint például a feszültségesés, vezetékszakadás és földelési rövidzár.